Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Monoszlóy Dezső: Karácsonyi történet

csodálkozva. — De maga igazán furcsa ember, Mihály. Hát mi van azon, mondok, maga itt, az asszony meg egyedül, hogy ott meri hagyni. Mert kikapós az aszszonyfajta. Nem igaz? A magáét persze nem is ismerem, csak képről, hiszen maga mutatta. Csinos jószág. Olyan, mint egy városi kisasszony. Csak össze ne törje, ha hazamegy. Amilyen medve maga. És a munka hogy ment máma? — tette hozzá, hogy másra fordítsa a beszélgetést. — Meglehetősen — dörmögte Mihály. — Ha így megy, lassacskán kiirtja az egész erdőt — kuncogott a kocsmáros. — Az is lehet — dünnyögte Mihály, de nem is fülelt a saját szavára, a terem sarkába nézett, ahol az asztal fölé hajolva bocskoros favágók koccintgattak. Két üveg vodka is állt az asztalon, maguk töltögettek belőle. A kocsmáros most a vaskályhához lépett s a tüzet piszkálta. Egy nagyobbacska parázs a gerendás padlóra hullott. A kocsmáros visszapöckölte a lábával, a kályha elé. Mihály a pultra könyökölt, sokáig így maradt, s a kályha tüzét szemlélte. — Mikor megy a legközelebbi vonat? — rakta maga elé a szavakat, mintha csak a kályhának beszélne. — Éjfél előtt — válaszolta a kocsmáros, de aztán meglepődve fölegyenesedett a kályha mellől. — Csak nem akar elutazni? — Valaki csak elvisz Smokovecig ? — kérdezte vissza Mihály s a favágók felé pislogott. — Ki megy fölfelé a szánnal? Többen is bólogattak. — A vonathoz mennék, elérjük? — El, — mondta az egyik nagybajuszű óriás — csak kiisszuk és indulunk. Mihály gyorsan kiegyenesedett. — Átöltözködöm — mondta, ahogy elhagyta az ivót. Amikor a nyakkendőjét kötötte, körülpillantott a szobában. Az ágya fölött vagy kéttenyérnyi szalonna lógott, az ágy mellett meg tejeskanna állt. Ezt a köz14 Szlovákiai magyar e'bsszélők 209