Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Ásgúthy Erzsébet: Mama

Látta anyját ifjú éveiben, eszébe jutottak a ruha­darabjai, amelyek szinte elválaszthatatlanok voltak tőle, látta őt életének legkülönbözőbb mozzanataiban, amelyek már rég elmosódtak emlékezetéből, de most hirtelen, friss erővel újra előtolakodtak. Visszaemléke­zett szokásaira, gyengéire, kettesben töltött küzdel­mes, meleg éveikre. Egyszerre — mint jeges mosogatórongy — csapott szívére a jelen. Vajon mit adott ő az anyjának ... ? Mit adhatott, mikor maga is alig győzte erővel a mindennapok sodrát...! Most érezte, tudta, hogy még ez a kevés is fogyóban van a mai nappal... Minden, ami eddig volt, véget ért. Eltűnnek ezek az emlékek is, csak ő marad itt, üres kézzel és üres szívvel. Nézte édesanyja múló arcát a vibráló gyertya­fényben. Ügy feküdt ott, mint aki már mindent tud. Feje kissé oldalt billent, nem volt még alátámasztva. Milyen rosszul fekszik... — gondolta Kropacsek. S ekkor hirtelen eszébe jutott a kis fejpárna. Ott feküdt nem messze az ágytól az egyik széken. Huzat nem volt rajta. Utánanyúlt. De félúton megakadt a keze, és szeme kerekre nyíltan tapadt a párnára. A szíve egyszerre vadul dobogni kezdett. Egy pillanatra tétovázva állt ott, aztán lábujjhegyen az ajtóhoz sietett és óvatosan kilépett a folyosóra. Néhány perc múlva izgatottan, lihegve visszatért. Megfogta a kispárnát és reszkető, ügyetlen kézzel belegyömöszölte a magával hozott tiszta huzatba. Aztán megállt vele az ágy előtt. — Mama ... — szólt halkan. — Mama ... Látod ? . . . Nesze ... És végtelen gyengédséggel a feje alá tette. 2 Szlovákiai magyar elbeszélők

Next

/
Oldalképek
Tartalom