Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Lóska Lajos: A kis szeplős

Ki hozza el a gyógyszertárból ? Anyja nincs itthon .,. Majd Vilmos. — Elhozod? — Szimuláló! — köpött ki a bátyja. — Ha elhozod, adok egy huszonötöst... — fogta könyörgőre. — Hol van? — kapott a fiú mohón az ajánlaton. — A szekrény alatt... De hozd el az orvosságot! Olyan szánalmas volt az arca, hogy Vilmos durva lelke is megindult. Elhozta az orvosságot, még vizet is készített hozzá a pohárba. Aztán elment. A kis szeplős egyedül maradt. Édes csend támadt. A gyereket is a szomszédba vitte anyja. „Te pedig gebedj meg!" — búcsúzott tőle ... Nem, ennek az életnek igazán nincs értelme! Több por egyszerre méreg, mondta az orvos. Igen, az kell! Méreg! Bódulat! Örök tisztító álom, mely mint csodás erejű patak elmossa minden kínját, szennyét. Mely tán megpuhítja anyja, fivére durva lelkületét. És megszépíti őt, vörös haját aranyossá fényesíti, szeplőit letisztítja, testét kiteljesíti! Fogta a poharat, beleoldotta az összes port, egy hajtásra kiitta. — Igen, széppé tesz rajtam mindent... — motyogta elkábulva. Szeme előtt tüzes karikák táncoltak. — És a keblem? Azzal mi lesz? — markolta meg erőtlen ujjakkal egyetlen díszét. Ezer meg ezer fehér bimbó hajladozott szeme előtt... Mind kinyílt véges-végig — liliomszirmos végtelen hullámzott körülötte.