Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Kovács Gáspár: A vádlott

És azonnal behoztak két liternyi nehéz, badacsonyi óbort meg egy nagy csomag cigarettát. * ** * Csak harmadnapra tért magához, a rabkórházban, lerúgott vesével, beszaggatott fejjel. Aztán, még lábadozása idején, bíróság elé állították. És elítélték, hiába hangoztatta igazát. Felmutatták a sajátkezűleg aláírt beismerő vallomását, amely szerint súlyos politikai bűncselekményeket követett el: lázított, szervezkedett az államrend ellen. Hiába bizonygatta, hogy a borivástól a kórházig nem emlékszik semmire, se vallomásra, se aláírásra. Hasztalan hivatkozott arra is, hogy ő csak törvényesen korteskedett. Ártatlansága mit sem számított: a vádlottból rab lett. Rács mögé került, mert ember volt — elnyomott, érző, öntudatos ember. A vádlók szerint — gonosztevő bitang. „Vörös!"