Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Kónya József: Öcsike ateista lett

ugrottak. Anyuka kiadta a parancsot, hogy terítsenek meg az ünnepi vacsorához. Apu is megjött, Dodó is hazavetődött, csak Öcsiké sehol. Keresik a szomszédoknál, a jégpályán, kérdeznek fűt-fát, Dodó már a rendőrségre készül, mert amint egyre sötétebb lesz, anyuka annál jobban sír, Duci meg segít neki, de az ijedtség örömre változik, amikor apu bemegy a hálóba és ott találja az alvó Öcsikét: — Kár volt vaklármát csapnotok! Erre aztán megjött a Jézuska. Kis hősünk halk csengettyűszóra ébred. — Jé! Narancs! Nini! Füge! Csillagszóró! Mi van a fa alatt? Mackó! Dominó! Nahát! Meséskönyv! — lelkesedik a család, de öcsiké unottan törülgeti a szeméből az álmot és közönyösen szemléli az ajándékokat. A fiú viselkedése gyanút kelt apukában, odasúgja anyukának: — Te, ez a gyerek már nem hisz. — Hisz, nem hisz, gyerünk enni! Már a halnál tartottak, amikor kirobbant a botrány. Ennek anyuka volt az oka. — Látod, Öcsiké, a kis Jézus mennyi ajándékot hozott neked, mert jó fiúcska voltál! — A Jézuska? — mosolygott öcsiké a rántott halra. — Egy frászt! A család meglepetten kapja fel a fejét és csodálkozva néz a kis ateistára, aki azonban hidegvérűen tűri a közbámulatot. — Tévedsz, kisöcsém — szólalt meg Gyuszi bácsi, de bár ne tette volna. — Bizony a Jézuska hozza a karácsonyfát. — Maga mondja? — bújt az ördög Öcsikébe: — Hiszen maga adogatta a cukrot Ducinak és mindig ezt mondta: Egy cuki, egy puszi, egy cuki, egy puszi... Erre apuka hirtelen levette a szemüvegét és a szalvétával törülgetni kezdte, Dodó röhögve rohant a konyhába és a rántott halat a vízvezeték kagylójába köpte, Duci elvörösödött, mint a sült debreceni és a hálóba 8* 115