Tamás Mihály: Sziklán cserje

Föld - Találkozás a faluval

TALÁLKOZÁS A FALUVAL Elindultak ketten az állomásról, az erdei ösvényen át, durcás, nehéz estbe indultak, az erdő vastag, fekete tömege hullott le rájuk, a lábuk meg-megbicsaklott, ahogy léptek. — Jó helyen járunk, apám? — Erre van tán az útja .. . — Amikor elmentünk, másfelé volt a vágás, úgy látom, új utat tapodtak azóta. Az öreg rántott egyet a cókmókján, ami a hátán lógotl alá. — Mindegy a', egyfelé visz, a faluba. — Ügy a' bizony, a faluba . . . Vájjon mi lehet most ott? Ágat tört az öreg egy útszéli bokorról, azt suhogtatta. — Majd meglátod, ha odáig érsz. A fiatal most meg arra gondolt, hogy a vasútnál valami furcsát kiáltottak, amikor megállt a vonatjuk, olyat ő még nem hallott kiáltani sohase azelőtt, hasonlított arra, amit a régi vasútőr kiáltott volt, de mégse volt egészen olyan. — Hallotta apám, mit kiálltottak odakint? 57