Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Meglökött,hát nem szeretem

furakodott, onnét szólt fel hozzám. A sírást abbahagyta, a könnye is elakadt. — Nem is vagyok szerelmes. — Reggel még az voltál. Felnézett rám, a két sötét kicsi szemben messzi jövő fájdalma vetődött előre. — Már nem vagyok szerelmes... — és most már megállás nélkül folytatta — igen, mert Jóska délután meglökött, mellé álltam, amikor a vasat kalapálta, azt mondta, menjek odébb és a könyökével meglökött. Tessék nézni, itt van a homlokomon a helye. A homlokára mutatott, ahol az egyik oldalon is, a másikon is egy-egy kerek folt vereslett. — Ez itt, az, ahová Misu ütött ma reggel a fával, ez meg ahol Jóska meglökött. Hirtelen új gondolata támadt, a játékos polcához szaladt és elhozta nekem a képeslapot, amit reggel vettek a nénjével. — Tessék ezt eltenni, most már nem küldöm el... — komoly volt az arca a kislánynak ... — felesleges. Megnéztem a kártyát, mindenféle rajzolás volt a hátán. Juci most már felbuzdúlva magyarázott. — Jóskának írtam, de most már nem küldöm el. Tessék nézni, ez az a rumos meggy, amit ma reggel vett a néni, el akartam küldeni Jóskának, de most már nem küldöm. Nem szeretem. — A rumos meggyet? — Nem, Jóskát. — Hát az igazi meggy hol van? Juci elcsodálkozott, hogy ilyesmit kérdezek tőle. 4* 51