Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Karácsonyi fények

KARÁCSONYI FÉNYEK — Voltál nagymamánál? — Voltam. — írtak anyuék? — Nem. — Akkor már nem is jönnek haza. A kis fiú huncut nagy szemére nem a játékos élet vidámsága, hanem a gondok sötét fényszűrője borult. Ketten voltak csak a nagy szobában, a nénje, aki tizenkétéves volt és ő, aki kilencéves vállán most a férfisors terhét viselte. A kétfelé nyílt szárnyasajtón a hálószobából simára vetett, bontatlan ágy nézett be rájuk. As apué és az anyué. Kint a konyhában az öreg szolgáló motoszkált. A gyerekek ma már nem mentek iskolába, az ebédet ma már korábban megehetik, mint iskolanapon. Az ebéd elkészült, még csak az angyalbögyörőhöz kell megpirítani a darát. Ezt ma a fiú kívánta, ez az ő napja volt. Holnap, így egyeztek meg, a leány kedvenc ételét fogják főzni, azután megint a fiúét. Az apjuk rendelkezett így, aki — már harmadik napja — az anyjuk után utazott. Anyu nem szólt senkinek, amikor elment. Amikor haza41