Tamás Mihály: Sziklán cserje

Szerelem - Temetés

TEMETÉS Akkor már huzamosabb ideje élt Lanti Cézár abban a kis hegyvidéki városban. Talán három esztendeje, vagy talán nyolc is — biztosan nem tudta, mert nemigen szokta figyelni az esztendők számbeli múlását. Csak annyit vett észre a dolgok változásából, hogy a ház előtt elfutó poros úttestre szép szabályos kőkockákat helyeztek értelmes munkáskezek és ha megtért néha éjszakai sétájáról, arra lett figyelmes, hogy a cipője sarka élesen koppan a köveken és erre a koppanásra felfigyel az ucca: a villanylámpa az oszlop tetején s a nagy sovány kandurmacska a szomszédház kapualjában. Elmúlt már az idő, amikor hetykén merte kihívni maga ellen az éjjeli ucca élő és élettelen dolgainak felriadó figyelmét, azért utóbb minden esetben sietve dugta a zárba a kulcsot és a feltáruló kapualj könyörtelen feketeségébe ideges mozdulatokkal villantotta bele zseblámpája fényét. Bent a szobája bátorító fényében úgy gondolta, hogy mindez a változás az uccára tett kőkockák miatt van. Ilyenkor nem nézett a falon lógó tükörbe, mert ha odanézett volna, akkor egész bizonnyal békében hagyta volna 13* 195