Tamás Mihály: Sziklán cserje

Szerelem - Prágai kaland

—No mondja már meg, hogy hol lakik, merre menjünk? Uccaszöglethez értek, ahonnét fokozódó erővel ömlött a térre az ember. Álltak és várták az áthaladás jelét. Elvesztek a tömegben és amikor a tömeg megmozdult, Lanti Cézár előre engedte a lányt, Lanti hátra maradt, a lány ment az árral, Lanti pedig oldalra verekedte ki magát, az úttestre lépett, átszaladt egy autó előtt, átszaladt a téren és a Vencel-tér másik oldalán befordult a Lützow-uccába. Lihegve ért ki a Wilson-állomásra, kofferjét kivette a ruhatárból, Lanti Cézárnak szabadjegye volt, mindenüvé szabadon utazhatott, a portás szalutált, amikor felmutatta neki a fekete könyvecskét. Vonat állott kint a perron mellett, az utasok már nagyrészt felszálltak, Lanti meg se nézte hová indul a vonat, csak el, csak el, bent a fülkében lélekzett először szabadon és homlokát a fülke üvegéhez szoritotta. El, csak el. Hová? ... Mindegy. Olyan mindegy, hogy hová indul az ember. 186