Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Örök pilótázás

szivattyúhoz. Pista már a motor fölé hajolt, már kereste a bajt. — A karburátor. . . — Eldugult? — Igen. Ketten álltak neki, Szlávik és a gépész, ideges mozdulatokkal szerelték a gépet. Lent már kajánul, alattomosan nőtt a víz. Az emberek körülállták a motort és tanácsokat adtak. Senki se hallgatta, de azért tovább is adták. János lement az alapba, de mingyárt visszatért. — Megálltunk, mérnök úr. Szlávik riadtan nézett fel rá. — A víz? — Igen. — Álljon meg. Elhallgatott minden gép és az emberek is könnyült orcával állták körül a két küzködő embert. A nagy termelő mozgás egyszerre megbénult és Lóga Pista a karburátor rézcsövébe fújt. Diadalmasan mutatta a tenyerét Szlávik felé. A tenyerén pici kis fekete piszok ült. — E' vót a baj, mérnök úr. János vastagon, jóízűt röhögött. — Hehe, milyen kicsi a kis piszok, oszt megállít harminc embert. Elindult a motor, újra ömlött a víz- a szivattyú torkán, újra indult a betongép is, az emberek mind a lapátok után nyúltak. Szlávik könnyűlten törülte meg verejtékes homlokát. Ahogy ott állt, valaki szólt mellette. — Milyen szép ez így .. . 165