Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Negyven óra

Bogár nyugtatni akarta, kezébe vette a kezét és ott is felejtette. ms — Nem mehet, mert bent van az új partiban. Az asszony örült és hagyta a kezét. Hirtelen eszébe se jutott, hogy most már éjfélig étlen dolgozik az ura. — De benne is marad tovább is, ugye? — Ha én mondom . . . Már játszott a kép és ők nézték az elfutó fényjátékot. Megint suttogott az asszony. — Szinte nem is merek szólni... de mondják, hogy van, aki többet is kap egy órára, mint kettőhuszat.. . Bogár egy kicsit megfagyott. Itt már a gazdája pénzéről is szó van, nemcsak a törvényről. — Van, nem mondom, de ez nehéz dolog . . . Az asszony egy gondolatnyit elhúzta a kezét. Bogár hangja enyhültebb lett. — 'sz lehet róla szó . . . Karjával átnyúlt az asszony vállán, öt ujja kevés keresgéléssel találta meg az utat és váratlanul, hirtelen markolta meg az útjába tévedt kicsi mellet. Az asszony megreszketett, de nem szólt, csak Bogár szólt jó idő multán. — Azt sem tudom még, hogy magácskát hogy hívják? — Katica. — Katica .. . szép neve van. — Óh igen. A negyven órára gondolt, a hatvanra és — óh Istenem — ki tudja, tán még nyolcvanra is. Nem baj, telik a férfi erejéből nyolcvan óra éppen úgy, mint negyven, csak a pallér úr akarja ... És ha már így van, hogy itt ülnek együtt a sötétben és a pallér úr már úgyis játszadozik az 154