Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - A cégjegyző úr

vállalat alkalmazottja. Boby lassan Gwerk úr felé oldalgott. Gwerk urat teljesen kihozta sodrából az a tény, hogy Leóka otthon maradt s igy nem is ment fel a töltésre, mint egyébkor. Ott maradt az egyik bokor mellett és azon gondolkodott, hogy vájjon nincsen-e valamilyen komolyabb oka annak, hogy Leóka elmaradt. Talán gyengélkedik, vagy talán a szobalány gyengélkedik, vagy — Isten ments — nincs talán nézeteltérés a főtanácsos úr és az igazgató úr között? Nem, erről szó sem lehet, ők már olyan régi barátok, hogy ilyesmi nem fordulhat elő közöttük. És ha mégis előfordúlna, ennek kiszámíthatatlan következményei lehetnének, mert hiszen Gwerk urat annak idején a főtanácsos ajánlatára vette fel az igazgató, merthogy a Gwerk úr felesége lánykorában házivarrónő volt a főtanácsos feleségénél. És ha valami nézeteltérés lenne, annak bizonnyal ő is meginná a levét, ő, Gwerk úr. Boby a bokor mellé ért és orrával megbökte a Gwerk úr térdét. Gwerk úr az órájára nézett és miután megállapította, hogy még csak három perc múlva lesz három óra, Bobyhoz fordult: — Kuss! Kimondotta ezt a szót így: kuss — és körülnézett, hogy nem hallotta-e valaki. Mi ez? Forradalom? Igen, forradalom. Gwerk úr bensőjében egyszerre támadt erőre elnyomott és elcsenevészedett embersége, egyszerre gondolt mindenre: a napi sétára, a lányra, aki ráemelte a szemét, őrá, Gwerk úrra, a gyermekeire otthon, akik sápadtak és Leókára, aki ma nem jött el a találkozóra. 144 i