Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - A cégjegyző úr

zett Gwerk úr az igazgatóra, aztán a könyvelőre és fájdalom ült a szemében arra a gondolatra, hogy amíg ő a kutyát sétáltatja, azalatt a könyvelő egyedül marad az igazgatóval és csak a jóisten tudja, milyen bizalmas és meleg kapcsolat keletkezik ezalatt köztük a négyszemközti együttlét nemhivatalos levegőjében. Ügy érezte, hogy ezzel ő csúnyán megrövidül, de már mindegy, neki mennie, kell, mert a Boby türelmetlenkedik. Kint a Főuccán a kávéház már kirakta a kertet az aszfaltra, ráérő emberek sütkéreztek a napos asztalok mellett, de Gwerk úrnak mennie kellett, ő nem ülhetett le a vaslábú asztalok mellé. A Boby vitte Gwerk urat, a Bobyt nem érdekelték a márványasztalok, ő csak a szíjtól szeretett volna minél előbb megszabadúlni. Gwerk úr sokdfeor gondolt arra, hogy milyen álomszerüen édes érzés lenne leülni egy csésze feketére, elolvasni a lapokat, átnézni a képeslapokat és esetleg kellő óvatossággal kiszabni egy drága angol képeslapból valami szép ruhamintát a feleségének, de nagyon óvatosan, nehogy a pincér észrevegye. Nem lehet, hiába, nem lehet, valaki megláthatná őt délutáni munkaidőben itt, ezen a léha helyen, na meg a főtanácsos szobalánya is jelentené otthon, hogy a Gwerk úr nem jött ki ma a rétre a Bobyval és Leóka egymagában búslakodott. Még gondolni is rossz arra, hogy mi lenne ilyen fegyelemsértés következménye. Gwerk úrnak libabőrös lett a hátgerince és riadtan lépett a Boby után. Betértek a László uccába, Boby már szűkölt, mert érezte a rét messzi illatát. Gyerekkocsit tolt szemben egy lány, Boby érdeklődéssel szaglászta a kocsi kerekét, a lány pedig Gwerk úrra emelte szemét. Gwerk 141