Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Festett deszkák

FESTETT DESZKÁK Csak nemrégen volt, hogy Józsiról beszéltem, meg a százhuszonkilenc kanáriról, meg arról a pár szem cseresz­nyéről, amit az én fámról lopott Józsi a kisfiának. Amikor az történt, Józsi akkor még munkanélkül állt a világban és a felesége meg a kisfia kezdte már elhullatni arca piros­ságát. Azóta pedig annyi mégis történt, hogy finom asz­falt-utat kezdtek építeni a kórház rettentő nagy udvarán, keresztül-kasul a pavillonok között és ott Józsi is munká­hoz jutott. Ha pedig ő munkához jut és pénzt hoz neki a szombat este, akkor egyszerre felébred benne a nagy vál­lalkozások indulata. Ha már ennyi van, miért ne lenne több is? . . . Kiment hát egy szerda délelőtt a vásárba Fe­kete tanár úrral, akivel a kanárik óta különös nagy ba­rátságba került és együtt alkudtak meg két süldő malacot. Józsi ugyan kőműves volt, de a malacokhoz is nagyon ér­tett és úgy egyeztek meg Fekete tanár úrral, hogy ő veszi meg a két süldőt, Józsi pedig kíhízlalja és majd korácsony előtt megosztoznak. Hogy pedig ne legyen baj a bizalom­mal, Fekete tanár úr fogja elébb kiválasztani magának a neki tetszőt. 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom