Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Sziklán cserje

dolni. . . estére százhuszonkilenc stiglicet meg huszonkét kanárit szedtem össze. — Ejnye na ... — Kerek százötvenegy koronát kaptam a tanár úrtól, meg még cigarettát is adott. Incselkedni kezdtem vele. — Becsapta magát a tanár úr, Józsi, mert a kanáriért két korona járt volna darabjáért — Tessék már várni... száztizenhat stiglic, az száztizenhat korona. — Százhuszonkilenc stiglic volt, Józsi . . . Józsi észrevette a bajt, dehát ez semmiség. — Igen, de tizenegynek elfagyott a lába, azért nem akart fizetni.. . száztizenhat, meg huszonkilenc kanári.. . Nem szóltam már közbe, Józsi különös öröme, liogy sohasem mond kerek számot, így hát könnyen esik tévedésbe. — A fő, hogy kihúztuk ezzel a pénzzel tavaszig, oszt olyanok voltunk, mint a sőre. Lopva néztem Józsira, Józsi meg a temetőre, ő tán azért nézett oda, hátha csudaképpen nem ugrál-e néhány ott maradt kanári a zöld ágakon, amit megfoghatna és megint elvihetne Fekete tanár úrnak, hogy aztán úgy néz7enek ki hárman rózsaszínben, kövéren, mint a söre. A vásártér felől a homályban is megismertem az aszszonyt. A gyerekkel jött Józsi elibe, mert biztosan nagyon elmaradtunk. Amikor egymás mellé értünk, Józsi szinte szégyenlősen simogatta meg a fia borzas fekete fejét és a kis fekete magyar úgy nézett fel az apjára, miutha toronyra nézne. 119