Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Barátságos, meleg pincébe mentek le hosszú lépcsőkön. Faasztalhoz telepedtek le, és Bodor uram egy szál gyertyát és bort tett a legény elé. — Hát hová mégy most, Gabika? — kérdezte tőle, mint aki mindent tud, ami történt. — Most elléptetek egy kicsit! — felelte Gábor. — Sohse bánd! Máshol vigyázz többet magadra, s ne törődj annyit a fehérnéppel! Most is az törte ki a nyakadat! Igyál! Gábor lehorgasztott fejjel ült a beszédes ember mellett. Kis szünet után kérdezte: — Mért a fehérnépek? Mért törték volna azok ki a nyakamat? — Mért-e? Akinek csak jobb vágású fehérnép van a portáján, mind féltette tőled! Jobbnak látták kitörni a nyakadat! — Nem azért történt! — legyintett Gábor. — Márpedig nekem sokat ne beszélj! A szász ügy s a tegnapi rebellió csak kocsikenőcs volt. Megfogadom, hogy akárhány mester gondolt lányára, feleségére, mikor ellened szavazott! Hehehe, ismerünk téged! Ráütött a legény vállára. Nagyot ivott az öblös cinkkupából, mert Bodor uram a maga örömére is kocsmáros volt, nemcsak a máséra. Gábort különösen kedvelte, és néhányszor már bizalmas pincevendégül látta. — Igyál! •— kiáltotta, és szalonnát, kenyeret rakott Gábor elé. — Egyél is. Ha kedved jön, dalolj is. Mindent csinálhatsz! Felállott, és megtántorodott. Gábor rögtön látta, hogy ma este már egyszer kezdte és be is fejezte Bodor uram. Pár korty bor most azért ártott meg annyira neki. — Iszom is! — mondta nekidűlve Gábor, s fenékig itta a cinkkupát. — Iszom is, mert száraz vagyok, s igen csikorgok, ha száraz vagyok! S ha már kenddel okosan nem beszélgethetek, legalább beszélgetek majd magammal. Csak előbb megitatom Téglás Gábort, hogy igazakat beszéljen! Bodor uram asztalra borulva kacagott rajta. Gábor sűrűn ivott, és fátylas hangon mondotta: 91