Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza
— A rebellió készítőjét a nemes céhgyűlés nagyon helyesen ismerte fel egy bizonyos személyben! Léta Pál szenvedő hangon szólt rá: — Olvassa kelmed a végezést, ne szaporítsuk a szót! Keresztury uram kibontotta az írást. Bele akart kezdem, de köhintett s megint szólt: — Mielőtt elolvasnám, meg kell mondanom a bűnösöknek, hogy mért jöttünk mi, gazdáik és feljebbvalóik ide hozzájuk, rebelliójuk színhelyére, s mért nem rendeltük őket a mi színünk elé. Azért, mert a két rossz közül a kisebbiket választottuk, márpedig ez, hogy mi ide jöttünk, a kisebb! A nagyobb az lett volna, ha az ő megbízottjaikat, „küldöttségük"-et eresztettük volna a mi színünk elé, s evvel valamelyes egyenrangúságot engedtünk volna feltételezni a két testület között. A múltkori „küldöttség"-et még nem felejtettük el! S mind a százhatvantokat nem fogadhattuk volna gyűléseink szokott helyiségében! Hogy így minden irányban aprólékos gonddal biztosította a mesterek tekintélyét, beleharsogtatta kegyetlen hangját a tömeg halálos csendjébe. Élvezettel olvasta a kibontott irattekercsből: — „Fennforgó ügyben a kolozsvári magyar ötvösmesterek jelen gyűlése a következő végleges határozatot hozá: Hosszas vizsgálódás után az igazságnak legjobban megfelelő módon áll kiderítve a legények két nap óta tartó rebelliójának s ezt megelőzőleg hetekig tartó forrongásának az oka. Olyan hír járt közöttük közszájon, amely hír alkalmas volt nyugalmuk legteljesebb megzavarására, s ez okból csak a megemlített két nap óta tartó nyílt feltámadást rójuk bűnükképpen. Atyai gondoskodásból mi, kenyeret adó gazdáik, ellátóik és parancsolóik avval a megnyugtató végezéssel kívánjuk befejezni az ügyet, hogy szilajkodásukat ifjúi természetük eredményének vesszük, elkövetkezendő szorgalmas munkájuk reményében nékik megbocsátunk, és megnyugtatásukra szokásainktól eltérő módon azt is közöljük velük, hogy a szóban forgó ügy igaz vagy hamis voltának kiderítése céljából a nagytekin82