Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Olyan meggyőződéssel mondta ezt, hogy a kislány ebben a percben hitte is neki. Gábor nekibátorodva folytatta: — Ide hallgass! Ha én azt mondanám, hogy holnap elmegyek, s megkeresem Dárius király egyenes leszármazottját, leütöm, s elveszem tőle az írást és a rajzot, ami a kincsek helyéről van leírva s rajzolva, akkor én az ígért időre meg is csinálnám! Ha én holnap reggelre fehér szakállat akarnék, akkor egész éjjel olyan erősen gondolnék rá, hogy holnapra s reggelre hosszú szakállam nőne, mégpedig nem is más színű, hanem fehér. S ha én azt mondom, hogy ma egész éjjel arra gondoltam, hogy téged én egész életemre meg foglak tartani magamnak, s elveszlek feleségül, akkor az úgy is van, s én erre gondoltam egész éjjel. S ha most meg akarnának fogni engem s meg akarnának győzni, ötezer ember se volna elég a legyűrésemhez. S én eddig szép munkákat készítettem, szép ötvösi munkákat, Léta uram is mondotta nemegyszer, de ha most leültetnének, hogy olyan szépet csináljak, amilyet még eddig nem csináltam s amilyen a világon sincs, akkor hozzáfognék, s két nap alatt már kész is volna, s a te orcáddal és a te alakoddal volna tele! — De ruhában volnék rajta, ugye? — sóhajtotta a kislány, és szégyenlősen bújt a legényhez. — Tündér vagy te, Ägika, s a tündérek mindenhogy szépek! A szépséget a mi munkánkban mindenhol megtalálhatod! Solymossy Tamás várnagy frigyládát csináltatott, s a táncoló tündérek rajta még az egy szál fátylat is majd elfelejtették magukról! Mindegy már nekem, gondolta a kislány. Beleléptem a kárhozatba, hallgathatom már, bármit mond! A legény tisztán, nyugodtan fejezte be: — Ha most el is kell válnunk, Ágika, visszajövök érted! Akármit mondanak is rám, arra gondolj, hogy ma éjjel én mire határoztam magamat! Arra, hogy kezes bárány leszek a kedvedért, ha eljön az ideje! Letérdelt a kislány elé, és átölelte a lábát. Ez szégyenkezve guggolt melléje, s leültek együtt a harmatos fűre. 74