Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

ruhájában. Mellette csodálkozva vették észre a legények Tóbiás Salamon uramnak, a város főbírájának tisztes alakját. A céhmester kemény hangon szólott hozzájuk: — Gazdáitoknak, atyáitoknak és jóltevőiteknek, a kolozsvári magyar ötvösmestereknek a gyűlése hosszasan és szeretettel foglalkozott sajnálatos eltévelyedésetekkel. Sok meg nem érdemelt védelemben részesítettek benneteket azok, akiknek kenyereteket, tisztes polgári helyzeteteket és jövőtöket köszönhetitek, s akik egyhangú mély fájdalommal látták a ti hálátlanságtokat. Atyai szívvel hozták azt a végzést, hogy cselekedeteteket ifjú korotok meggondolatlan észjárásának hajlandók betudni, és megbocsátanak nektek, ha eleget tesztek három pontból álló következő parancsuknak. Parancsoljuk tehát, hogy először: nevezzétek meg az öt főbűnöst, akik benneteket a botrányt okozó cselekedetre bírtak, s akik általában főembereitekképpen viselkedtek a rebellióban; másodszor: véssétek egyszer s mindenkorra az eszetekbe, hogy az ilyen ügyekbe, mint a szóban forgó is — amelyet különben az igazságnak megfelelő módon közmegelégedésre elintézni a céhgyűlésnek is kívánsága —, sohasem szabad avatkoznotok, hanem csak egyedül a munkátokban való tökéletesedéssel, a szorgalommal és engedelmeskedéssel szabad törődnötök; harmadszor: azonnal haza kell mennetek, munkába állnotok, és büntetésképpen, vagy annak inkább jelzésére, a holnapi nap folyamán csak egyszer kaptok étkezést, mégpedig estebédet! Mély csend követte a céhmester szavait, s ebben Téglás Gábor szava kongott ilyképpen s a mesterek nagy meglepetésére: — Mit felelt Weiszmüller uram és a szász céhgyűlés a vádra? — Ehhez semmi közötök! Ez a mi dolgunk! — kiáltotta ismét Léta Pál rekedt és szenvedő hangon. — Ez éppen egyik feltételünk! — Mit csinálnak mester uraimék az öt főlegénnyel? Én 50