Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Léta uramat. Téglás Gábor mondotta el jövetelük célját: — Legnagyobb tisztelettel kérjük a magyar ötvöslegé­nyek nevében, hogy kegyes gondozóink, uraink és gazdáink nyugtassák meg a százhatvan kolozsvári magyar ötvös­legényt olyképpen, hogy a sérelmes eljárás okát halasztás nélkül kikutatják, s a megtorló intézkedéseket azonnal megteszik — mondotta Téglás Gábor a hüledező céh­mesternek. TJjabb céhgyűlésen szenvedélyes vitát eredményezett a legények küldöttsége. Egyes mesterek a legszigorúbb büntetést követelték a saját legényeik fejére, akik ilyen szabályokat sértő módon mertek megnyilatkozni a céh tekintélye ellen. A többség azonban felfogta a szász ügy egész nagyságát, s azt alkalmasnak találta arra, hogy a legények nyugalmát megzavarja, munkakedvüket káro­san befolyásolja, miért is nem ajánlották, hogy a küldött­ségmenesztés által elkövetett fegyelemsértést oly módon torolják meg, mintha az rendes viszonyok között kicsinyes ok alapján történt volna. A mesterek gyűléseztek, a legények forrongtak. A meré­szebbek nyíltan hangoztatták, hogy nem szabad várniok a mesterek közbenjárására, mert azok félénken és húzva­halasztva kezelik ezt a dolgot. Téglás Gábort már napok óta unszolták egy gyűlés gondolatával, amelyre váratlanul és világos nappal kívánták összehívni a legényeket. Remél­ték, hogy a lakosság és a felsőbbség támogatása sem marad el, ha ügyük igazságos voltát bizonyítani tudják. Márpedig itt volt élő tanúnak az eperjesi legény, és erős bizonyíték volt a szász céhmester bizonytalan és kitérő válasza is, amelyet a magyar céh kiküldöttjeinek adott. Hiába volt Léta Pál szorgos fáradozása, amellyel a bot­rány kirobbanását megakadályozni akarta, hiába kért, fenyegetőzött, hiába öltötte magára egyszer a tisztes barát, máskor a tekintélytartó vezér arcát, a szász mesterek nem voltak hajlandók érdemes cselekedetre, és azt hangoztat­ták, hogy a magyar legények féktelenkedésének nincs határa. Tényleg, az eredménytelenség ezeket ekkor már végképpen felháborította. Sugdolózva, figyelmetlenül dol­41

Next

/
Oldalképek
Tartalom