Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

— Gábor, mit csinálnak maguk? Ott lenn a parton Barabás ül egy idegen ember mellett, együtt isznak egy cserépkorsóból. Szólni akartam Barabáshoz, de ő elintett magától! Gábor kíváncsian indul a folyó felé. A kislányt, aki még mindig ott lelkendezett mellette, most nem méltatta túl sok figyelemre. Pedig az ugyancsak szóhoz kapott: — Ünneplő ruhában!... Rendes munkanapon! Már előbb is csudálkoztam! Most meg Barabás iszik a Szamos-parton! Ki lehet az vele?! Mi történik itt?... Istenem, mi kezdődik ma, rosszat sejtek! Mert nincs is soha nyugovásuk! Édes Gábor, vigyázzon magára, nagyon szépen kérem kendet, vigyázzon, mert az ilyen rosszul szokott végződni! Ugye, előre megmondtam akkor is, mikor a püspök látogatásakor holtra verték szegény Kóródy Jánoskát!... Akkor is megéreztem előre, hogy kend is ott van! •— Ne duruzsolj annyit! — szólt rá Gábor. — Légy csendben, itt vagyunk! A folyó partján tényleg Barabás ült egy ismeretlen emberrel. Láthatólag sokat ittak már, mert egymást ölelgették, s az idegen Barabás fülébe zavart beszéddel motyogott. Barabás megint az idegen szájához dugta a cserépkorsót, és hosszasan tartotta ott. Az ismertlen ember nagyot ivott belőle, és eldőlt a földön. Dulakodni kezdtek. Barabás először tréfásan hengerítette a földön a másikat, aztán erős karokkal fogta le. Az makrancos gyerek módjára énekelve dobálta magát a legény karjai között. Barabás erre elengedte, s az ember, mivel tovább is ott fetrengett magában, elgurult a folyó felé. A legény talpra ugorva kapott utána, megragadta a lábát, de már akkor az ember feje és felsőteste belecsobbant a vízbe. Barabás hangosan nevetett. Hatalmas izmaival lábánál fogva emelte magasra a kapálózó embert, és néhányszor bemártotta a folyóba. Ijedt szortyogás kíséretében ivott bele az áldozat a vízbe. Néhány ilyen bemerités után Barabás a partra dobta őt, mint egy vizes, nehéz zsákot. Elterülve maradt ott, se élve, se holtan. 32