Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

DARKÓ ISTVÁN (1902—1972) a csehszlovákiai magyar irodalmi élet egyik vezetője volt. Alapította és szerkesztette a Magyar Írás és a Mi Lapunk című folyóiratokat. Főbb művei: Két ember, egy árnyék (novellák, 1925), Szakadék (regény, 1927), Égő csipkebokor (regény, 1935), Deszkaváros (regény, 1938). SELLYEI JÓZSEF (1909—1941) első írásaival 1927-ben jelentkezett. Rövid írásai naturalisztikus hűséggel mutatják be a paraszti sors nyomorúságát. Novellái mellett fő műve az Elfogyott a föld alóla című regény (1936). SZOMBATHY VIKTOR (1902) bölcsészeti, művészettörténeti és biológiai tanulmányokat végzett. Írásaiban többnyire a csehszlovákiai magyarság életét mutatta be jóízű humorral. Főbb művei: Én kedves népem (novellák, 1931), Zöld hegyek balladája (regény, 1936), Elesni nem szabad (regény, 1938), És mindenki visszatér (regény, 1940). TAMÁS MIHÁLY (1897—1967) építészmérnök volt. 1948ban Londonba költözött, Ausztráliában halt meg. írásaira érzelmességgel átszőtt naturalizmus jellemző. Főbb művei: Mirákulum (regény, 1932), Két part közt fut a víz (regény, 1936), Sziklán cserje (novellák, 1937). TICHY KÁLMÁN (1888—1968) elsősorban festő- és grafikusművész volt. Képzőművészeti főiskolát Münchenben, majd Budapesten végzett. Művei: A négy évszak (novellák és versek, 1927), Phileciumtól Pelsőcig (helytörténeti monográfia, 1932).