Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza
úgy csoportosította át gondolatmenetét, hogy annak végső konklúziója csak az lehetett: íme, ez a hozzám méltó nő! Mert így okoskodott magában: Tulajdonképpen ott hibáztam el a dolgot (már ebből is látjuk Cinege úr kizökkentett lelkiállapotát, hogy ő, aki soha megbánni valót nem tett, most cselekedeteiben hibáztat valamit!), hogy túlságosan fiatal és temperamentumos egyedet választottam az imént. Ez téves kiindulás volt. Hiszen az én egész lényem, komolyságom, érett férfiasságom nem találhatja fel kellő paralel j ét egy ilyen nőben; kell, hogy választottam is érett, komoly, megállapodott s mélyebben mérlegelő legyen, aki értékelni tudja mindazt, amit neki nyújtani akarok, aki nem holmi ficsúros allűröket, sportszellemet vár, nem vurstlipartnert, weekend pajtást keres a férfiban, hanem egy igazán értékes, számottevő lovagot, kinek meghódítása diadal, akinek vonzalmára büszke lehet. Ez igen. Nem ugrifüles, szeleburdi boxbajnoknők, akik egyébként talán gépírólányok, de most jöttek éppen egy tornateremből. Hát hol marad akkor az eszmély, az igazi nőiesség? Igen, ha ilyesvalakit találna, egy asszonyt például, finom, előkelő úriasszonyt, olyan meg nem értett feleséget, aki gyöngédségre, kárpótlásra vágyik! No azért ne legyen túl érett, csak a szellemi tartalma legyen lehiggadt, hozzá méltó, s a szerelmet is nagy, komoly átélésnek tartsa, ne cukrászdái csemegének a haboskávé mellé. Mert Cinege úr nem ilyesmire vágyott, hanem valami állásához illő magas színvonalú, nagyvilági szerelmi összeköttetésre. Igen, egy ilyen asszony például, mint ez itt előtte! És Cinege úr vizuális aperceptiója (szabatosan szólva, mert ő szerette a szabatosságot) ekkor kezdett funkcionálni. Szeme egyszerre látott, miután a lelkében, belül, már elvégezte a többit. Szeme látott, s amit látott, az a legnagyobb mértékben kielégítette és föllelkesítette. Ez igen! Királynői alak, nem túl erős, nem túl magas, mozgása finom, a termete — hű, amint sóvár pillantásaival jobban végigrajzolta az asszony kontúrjait, melege lett belé! 291