Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

így, ha valaki hozzászólt, és ő nehéz beszédjével válaszolni készült. — Ne kérőddz, hanem mondd meg, hogy mit tudsz a két hiányzó távolmaradásának az okáról?! — harsogta Léta uram, A legény végtére kinyögte: — Se ... semmit! Én semmit, gazd ... gazduram, mert az én apám bejön a vásárra! Léta Pál értette a legényt, aki félig mondta a gondolatait. A nagyvásárra jön az apja, s vele szeretne lenni egész nap, tehát jól akar és tud viselkedni, hogy engedelmet érdemeljen ki erre. Léta uram gúnyosan nevetett, s úgy válaszolta: — Semmit?! No megállj! Fogsz te még folyékonyabban s értelmesebben is beszélni! Majd ha könyörögni kell! Sóvágó György! A szólított felugrott, az előbbi jelenet megismétlődött. A második, a harmadik s végig mind a tíz legény egy és ugyanazt felelte. Léta uram toporzékolva szaladgált a szobában. Szidalmakat bőven termő hangja gyakran bizonytalanná vált, s ilyenkor meghalkulva, recsegősen törtek elő a szavak a szakálla tövéből. A legények behúzott nyakkal, serényen dolgoztak. Máskor finoman tapintó, vastag ujjaik most duzzadtan, ügyetlenül nyúltak a tárgyakhoz. •— Ezt, ezt érdemeltem tőletek!— kiabálta Léta uram. •— Ez a becsület?!... Erre neveltünk benneteket?! Nem becsületes mester tisztességes legényei, hanem olyanok vagytok, mint a csiki rablóbanda! összedugott fejjel már napok óta fújjátok a követ. Ha becsülettel, nyíltan kérdez az ember benneteket, úgy feleltek, mint a gyehenna tüzén is javíthatatlan ördögi lélek!... No jó!... Jó! Hát jó! Majd én is tudom, hogy mit csináljak!... A konspirálásnak mindig volt orvossága!... A kelevényre mindig akadt kivágó bicska!... A hólyagot még soha se volt valami nagy dolog kiszúrni!... És akit véletlenül a dögvész fogott meg, azt törvény szerint ki is szokták tenni a setét erdőbe, ki az emberek közül, be a vadállatok közé! 26