Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

tamás míhaly Lanti Cézár PRÁGAI KALAND Azon kapta magát Lanti Cézár, hogy már jó tíz perce néz egy kirakatot a Vencel téren, pedig a kirakatban nincsen egyéb, mint néhány fapipa és pipaszár, meg dohányos zacskó. Ijedten lépett el az üveg mellől, összehúzta magán a felöltőt, csúf tavaszi szél fújt a múzeum felől. Öregszem ... Behullott az egymás mellett hullámzó emberfolyamba, rossz irányt vett, egy pápaszemes, kövér, aktatáskás prágai úr pontosan szótagolva és szemrehányó oktatással szólt rá, amikor beléje ütközött. — Tanulja meg, hogy Prágában az emberek balra férnek. Lanti Cézár a kalapjához nyúlt, megköszönte az oktatást, és jobbra tért ki az öreg úrnak. Az emberfolyam vitte, a hátára kapta, de gyorsabb volt, mint ő, emberek, emberek vonultak el mellette, és ő maradt a magányossággal. Julius Meinl ócska sarokháza előtt megtorlódott a forgalom, az utca vastag tömegben dobta az embert a térre, és a sűrű embercsomóban újra nagyon érezte az egyedülvalóságot. Mindenütt páros ember, egy férfi, egy nő, egy férfi, egy nő, egymást fogva vagy egymást követve. Lanti Cézárt nem fogta senki, és ő nem követett senkit. Öt a tulajdon élete követte. Megint megállt egy üvegablak előtt, a kirakatban lapos kör mozgott, a körön viaszbábuk állottak, új divatú ruhában, és a kirakat hátsó faláról tükör vigyorgott rá. A viaszbábuk fiatalok voltak, karcsúak és izmosak, dús szőke hajuk volt, és a tükörből másfajta figura nézett rá: ennek ősz volt a halántéka, és az orra mellett kétoldalt 255