Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

együtt kettesben Jaróval, zavarában a cigarettáját puhította. — Mit gondolsz, mikorra készül el a ház? Szlávik gondolkodott. — Hát úgy augusztus vége tájt. — Fikszundf értig? — Fikszundfertig. — Be is költözhetünk mindjárt? — Azt nem. — Körülbelül mégis mikor? Hogy is mondta Cselléné? Hogy az új ház kitárja magát, és az új ház nagyon falánk. Eh, szamárság, két-három hónap elegendő a száradásra, hiszen száraz időben épült, alig kapott esőt. 4 — November vége felé. Jaró megnyugodott. — Akkor jó, mert tudod, szeretném, ha a feleségem már az új házban várná be az idejét, nem itt, ebben az ócska vacakban. Az embernek úgy sincs egyebe falun, mint a lakása. Szlávik felnézett a papra. — Hát már nem bánod, hogy belekezdtünk? A pap kezével legyintett. — Hagyd! Nem tudod te, hogy van az falun. Azt csak én tudom, aki itt élek. Itt van az a Nánásy is, a bádogos, azzal a fürösztőkáddal. Látta, hogy a feleségem úgy van, hát egy kis fürösztőkáddal kedveskedett. Ingyen. Pléhből van, nem is nagyon jó, könnyen megsérti a gyerek testét, és már megakadt a szemük rajta. Az egyházfi felesége valamelyik nap megnézi, és azt mondja a feleségemnek: tiszteletesasszony, ennek a bádognak éppen olyan színe van, mint a toronynak... Hát mi közük hozzá?... Hát olyan színe van. Töltött Jaró, és ittak. A savanyú bor kiömlő panasz lett benne, és a mérnök türelmes csendben hallgatta. Szénior volt Patakon, most meg itt kell vesződnie a faluval. Még jó, hogy az Isten csodálatosképpen megáldotta őket a gyer244