Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

A pap a kert felől közeledett, frissen szedett földieperrel volt tele a marka. Angéla felkapaszkodott a fal szélén. — Sándor, gyere segíts ... Jaró a pince mellé ért. •— Gyere úgy fel, ahogy lementél. — Add csak ide a kezed! Jaró jóízű nevetéssel nézte az asszonyt. — Nem tudom csak az egyiket, tele a markom. — Hát azt add ide. Mikor Angéla fent volt, a pap az Angéla kezébe öntötte át az epret. — Nesze, egyél, neked hoztam... Hanem, mérnök úr, mi lesz a második vagon mésszel? Kint van az állomáson, és félek, hogy eső talál jönni rá. — Be kell hordatni. — De kivel? Nincs most fuvaros, aki van, az homokért ment. Szlávik ingerült lett. — Hát akkor keríteni kell fuvarost... Szóljon, tiszteletes úr, valakinek. Jaró unottan vonta a vállát. -—• Nem az én dolgom, nekem senki se fizet azért. Angéla közbeszólt. — De neked épül a ház ... — Nekem?... Igen, de bárcsak bele se kezdtünk volna, annyi piszok van vele, meg a kapálás is késik miatta, olyan drága lett a napszám, hogy nem lehet megfizetni. Angéla komolykodó feddéssel szól rá. — Ne beszélj így, Sándor, nem paphoz illő ez a beszéd, örülj, hogy szép házunk lesz... Fogja, mérnök úr, egyen maga is. Tenyeréből nyújtotta feléje a földiepret. Szlávik megkönnyült lélekkel nézte a két embert. 9 Ettől kezdve Szlávik, amikor csak tehette, kiment az épülő házhoz. Mindig a vonattal ment, az erdőn át gyalog sétált 239