Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

sel nyelt el mindent, a falu tizenkét apostolát, vállalkozót és az egyház szent üdvét. Szlávik fogatott, a búcsúzásnál érezte, hogy Angéla valamit a markába csúsztat. Egy ujjával a tenyerébe szorította, úgy fogott kezet a pappal. Már kint jártak a faluból, amikor felbontotta a cédulát. „Lehet, hogy én is úgy akartam. Nem tudom." Előttük volt az erdő, gyorsan haladt a két ló, hamar elnyelték a kocsit a fák. Szlávik körülnézett, és körülötte mindenütt felvidult az erdő. Szilaj, fiatal vígság volt az út hazáig. 4 Megkezdődött a munka, nőtt az álláserdő a templom testén, deszkák sűrűjébe burkolózott a lekopott fal. A torony körül is nőtt az állás, hátborzongató mozdulatokkal éltek rajta a kőműveslegények, koppant a kalapács, vaskapcsok verődtek a fenyődrugárok lágy testébe. Lent a templom tövében szekerek jártak-keltek, ömlött a földre a homok fénylő, szürke áradata, meleg párával telt el a frissen oltott mész gödre. Kiss, a mester, a dolgok középpontjában állott, és teste minden részletével intézkedett. A falu pedig az utcán gyűlt össze. Egy darabig nézelődtek a falusiak, de miután senki se pottyant le a magasból és semmi olyan nem volt látható, amit érdemes lenne elemelni, lassanként eltisztultak. Tibor Péter a mester mellé állt, a dolgok legközepébe, hogy ezzel is megmutassa a bámészkodóknak az ő idetartozóságát. — Osztán mondja mán, mester úr, honnét tudja előre, hogy mennyibe fog ez a mesterség kerülni? Kiss József rendelkező arca mosolygósra rándult, szerelmetes simítással tapogatta meg a koponyáját, mint legény a lányt a palánk tövében. — Ugyvédész van itt, nem kell félni. 218