Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

itt dönteni, mert sok a mester, meg aztán mindnek más az ára ... A presbiterek bólogattak, kint az utcán egy gyerek két malacot kergetett. A malacok visongtak. Galamb Sándor, a gondnok, meglökte a szomszédját. — Mond mán, Sándor, bemécc szerdán a városba? — Igen. — Nahát akkor bevihetnél egy malacot a kasban, kész helyre viszed, nem bájolsz vele sokat, a katolikus kántor vette meg, de nekem nem lesz érkezésem bemenni véle. A másik ráhagyta. — Nem bánom, tegye majd f el... — Ha az egyház ügyét nézzük, akkor első szemre a Faragó mester úrét kéne elfogadni, mert az a legolcsóbb, és az egyháznak bizony számít a garas ... A Faragó vörös, hússal táplált arca még vörösebbre érett egyszerre, de a Tibor Péter szeme Kiss felé villant. — ... de én azt mondom, hogy ócsó húsnak híg a leve, míg a drágán vett csizmába nem megy be a víz. Éppen azért ajánlom, tisztelt presbitérium, hogy a Kiss mester úrét fogadjuk el. Tibor Péter diadalmas mosollyal nézett körül, azzal leült. Mozgás, méltatlankodás, öröm kélt a szava nyomán. Faragó dühödten ugrott a pap elé. — Az nem lehet, kérem, a legolcsóbbnak kell adni, a legolcsóbb én vagyok. A morgás hangos vitává fejlődött, Szlávik a pap mellé húzódott. — Szóljon nekik, tiszteletes úr, ezt mégse szabad csinálni. A pap unottan legyintett. — Ez az ő dolguk. Tibor Péter köré néhány más presbiter gyűlt, azok ott együtt sugdolóztak. Az egyik kihajolt a körből, és a mérnök felé szólt. — Mennyi a különbség a legolcsóbb meg a legdrágább közt? — Ezerháromszázhét korona. 216