Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

2 Fél hatkor kemény férfihang ugratta ki ágyából Tóbit, a szász legényt és Barabást, a kolozsvári magyar ötvösök öklét. Barabás hatalmasra szabott teste méretekben a vezérkedő Téglás Gáborénak volt a párja, csakhogy míg annak nyúlánk tagú, hosszú izmú alkata szüntelenül ugrásra feszült leopárdhoz tartott rokonságot, addig Barabás oszlopos mozgásával nagy barnamedvére emlékeztetett. Mózeska hideg vizet hordott a kútból a mosdáshoz. A szász emberke nagy zajjal pocskolt a vízben, Barabás végigöntötte magát, és sietve megtörülközött. Alacsony testet koronázó, szakállas fej szólt be a kitárt ablakon. Léta Pál uram, atyamester s az ötvösművészet nagy hírű művelője volt a szakállas fej tulajdonosa. — Barabás fiam — mondotta mély, rekedtes basszus hangon —, egyik kocsi már megérkezett Tordáról, gyere leszedni róla a ládánkat! Barabás összetett csizmasarokkal hallgatta végig gazdája parancsát, és ingujjban sietett teljesíteni. A tágas udvar elején, a kitárt kapun két hatalmas ló által vontatott fedeles kocsi kanyarodott befelé. Két németes ruhájú ember ugrott le róla, és erőlködve nyúlkáltak a kocsiborító alá. — Várjatok, fiaim, ti kevés paszulyt ettetek ahhoz! — mondotta a céhmester a németeknek. — Majd Barabás leemeli nektek. Barabás ölre kapta a pántozott ládát, s a műhelyszoba felé cipelte. Vastag izmai kidagadtak, s mint a keményre fújt halhólyag, olyan volt a két karja. Mindnyájan utánamentek. A két tordai szász tisztelettel engedte előre a céhmestert, aki figyelmesen olvasta a tőlük kapott írást, szakállát simogatva vizsgálta végig a hosszú lajstromot. Barabás a műhelyszobában vörösen állott a láda mellett. A két idegen pislogva jártatta a szemét a tágas szobában felhalmozott temérdek kincsen. A gerendás mennyezetű, háromablakos teremben a tárgyakon a felkelő nap sugarai táncoltak. Körben, polcokon, faragott faállványokon, nehéz 19