Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

rezgett, a nap aranyos háromszögekben kúszott be az ablakon, s körültáncolt bennünket. Néhány társunk jóllakottan dobta magát hátra a székében, míg mások itt is fontos munkájuk folytatásán gondolkodtak. Pater Jacobus behívatta a szakács testvért, és elismerőleg nyilatkozott az étkek ízletes voltáról, aztán kényelmes mozdulattal töltötte meg poharát borral. S akkor, miután már megitta a bort, s csettegő szívással élvezte még utóízét, felém intett: — Mondják, hogy nincs apja a gyermeknek, s maga az anyja is valami hasonló véletlen miatt jött a világra... Eusebius, aki úgy látszik, délre mindent kitudakolt, ami megtudható volt, csendesen hozzáfűzte még: — A Csáky István uraméi voltak annak idején a mostani Köcsöd birtokok. Nagy szoknyavadász hírében állott Csáky István uram, s falvaiban ma is él emléke neki, néhány fekete hajú pulyában. Fra Giuseppe élesen nevetett föl: — Hát szép lány is! Méltó Madonnának a fattyával együtt. Egy pillanatig némán meredtek egymásra. Sápadtan néztem a prior úrra, aki összeráncolt szemöldökkel figyelt maga elé. Majd a riadt csöndet hirtelen zűrzavaros lárma, nevetés zaja ütötte át. Egymáshoz beszélgettek, hozzám intézték a szót mégis: — Lám, jól kitalálta! Zabigyereket hozott leányanyjával együtt oltárképnek, s a kertben festi, soha nem látott módon. Bizonnyal megtévedt egy kissé Hilarius testvérünk, de reméljük, észre tér, mert különben a rendnek s a kolostornak tiszta híre odavan! Ilyen szavak és még ilyenebbek röpködtek összevissza. Megbotránkozás és álszemérem úgy ütöttek át az atyák szavain, mint a talaj vize a falon, őszi esőzés után. Néhányan nem avatkoztak a harcba, mert vagy nem volt mondanivalójuk, vagy mert méltatlannak tartották magukhoz a veszekedést. Végül is a prior úrra tekintettek, tőle várván szentenciát. A prior úr, hallgatván egy ideig a zajt, felemelte a kezét, s így szólt: —• Különös az emberi cselekedetek ágya, néha nem tud191