Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

— Miért ne?! — felelt helyettem az édesapám. — Egy ilyen vasgyúrót nem illik kényeztetni! — Ne is — feleltem vidáman —, ha asszonyszemély. Akkor gyorsan ide vele! Kibékülök minddel! Kibékülök a világgal, az emlékekkel, magammal! Azt mondom, amit nagyapó szokott: „Ecsém, eebredj már! Ne neezd a rosszat, neezd a jót. Ott terem a pohár fenekén s az asszonyok száján. IIa ezeken kívül mást is meglátsz, akkor alszol leginkább! Hunyd be a szemed, úgy igyál, s csókolj, megest igyál, s csókolj s feleebredtél. Ajajaj, biz így van az." Hogy így megutánoztam a jó öreget, a „vén kujont"-t, megöleltük egymást, és boldogan ültünk a kanapén. Édesapám diópálinkát hozott, nekem is adott belőle. Ettől egy pillanatra az őszi kukoricafosztó jutott az eszembe, minden bajnak a kezdete. A sötétben csendesen sóhajtottam egyet. Jobbról az édesanyám, balról az édesapám komoly, bizodalmas hangja ölelgetett. Nem hagytam, hogy világot gyújtsanak. Gondolattalan és gondtalan lábadozója voltam a rejtélyes betegségemnek. Ó, mert titokzatos, ismeretlen arcú támadás folyt bennem a testem egésze ellen, amit nem vizes ruha, édes szirup és orvosi tanácsolások kergethetnek ki belőlem. Gúnyosan tettem mindig a hőmérőt a hónom alá. Talán jobban meg kéne hegyezni a hegyesebb végét, s aztán benyomni jó erős kézzel a bal mellembe, be egészen, amíg a gombja sem látszik, amikor benn van, benne hagyni sokáig, talán akkor, ha kihúzzák, talán akkor valamit le lehetne olvasni róla! Gyors léptek zaja szakította félbe a gondolataimat. Végigkopogtak a folyosó kőkockáin, megállottak az ajtó előtt. Világot teremtettünk, és én megdöbbent, kíváncsi szemmel néztem a szobába lépő hölgyet. Magas, csinos fiatal úrinő volt. — Bocsáss meg, édesem — mondotta édesanyámnak biztató, szép meleg hangon —, alig maradhatok pár percig. Elszámítottam magamat, még ma este el kell utaznom, hogy holnapután Kolozsvárt lehessek. A húgomat kell megmentenem, talán harmadszor — tette hozzá mosolyogva, de azonnal észrevettem, hogy egy kissé fájdalmasan is. 120