Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Dénes György (1923) - Sortűz

Sortűz Éhség, jaj, kiégett vad mezők, falvak béna csendje, tiprott haragja, számkivetettek borús sokasága, tenger élet tengernyi gályarabja, hej, sivár az út, lelket ölő, ásító, mint a bánya, amelynek kiégett utolsó lámpalángja, s rémekkel fenyeget, leskelő halállal, fojtogató, szörnyű pusztulással. Hová, merre? A nyomor feldörömböl, s felszakad a csönd, üvölt az éhség. Segítség! Segítség! Lódulj, paraszt, lódulj, amíg meg nem öl a kétség! Kaszára, kapára! Nincs már más reménység, vörös a nap, hej, proletárok, veletek tartunk, veletek égünk, mert nagy már a kín, és nagyon ver az átok. Üzen a város, forr a jövendő, a párt beszél, Major István beszél; nem, már nem szól, csendőrgolyó fütyül, hörög a paraszt, az utca csupa vér. Majort a földre verték, asszonysikoly hasít a döbbent csendbe, jaj, kenyér helyett ólmot kapott; hej, kosúti utca, pünkösdi utca, te szomorú, te véres ravatal! 77