Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Farkas Jenő (1923) - Betegágyon

Betegágyon (Tátraszéplak) Ó, ki halálba siet, már nem keres tarka virágot, ajka cserép lesz, a dal távoli zönge csupán, víg patakok csobogása mihaszna, tompa ígéret, s felhők fodra mögött reszket a gondolat is. Tapsra se csattan a két tenyere, míg nap sugarának bimbót bontogató fénye simítja szemét. Kásás hólepedőn a tavasz bont enyhe virágot, s szárnyát lengeti már távol a fecskemadár. Még lágy takarómra szorítom a két kezemet, de remélve lázrózsát terem az arcom gyenge hava, s míg az ablak előtt, szaporán csipegetve a húst, a cinke beles rám, érzem, az élet erős, és a halál menekül. Holnap, vagy meglehet, hogy pár nap múlva reggel, mikor aranyló fényes üzenettel a fenyves örökzöld ágai között meglengeti karját a napsugár, hogy felébressze a szajkót és a cinkét; rám éjszakát borít az altató . . . Dadogva mondom: egy . . . ket-tő ... há . . .há-rom . . . És nincs tovább. Bordáim közt a penge végigszalad. 91