Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Bábi Tibor (1925) - Szétszedtünk, mindent felbontottunk

Szétszedtünk, mindent felbontottunk Szétszedtünk, mindent felbontottunk; kíváncsiságtól ösztökélt, remegő ujjaink között elemeire hullott szét a világegyetem, akár a prizma hűs üvegfalán szivárványosan izzó, megtört fénysugár — és láttuk: belül színesebb is, gazdagabb is, mint a dolgok felszínén kúszó, szegény tapasztalat. Igaz, oly félelmes így állni itt a mindenség ben, tudván, hogy nincsen benne semmi emberi, s hozzánk hasonló lények — istenek se lakják nyüzsgő, roppant térségeit; közömbös gázok, fémek, energiák, egymást faló fehérjesejtek örvénye, rendje minden. Épp az a nagyszerű, vigasztaló, hogy mégis rend: az ész pontosan, híven megfogalmazhatja, s fékezetlen, ős vadsága egy érintésre hozzánk szelídül. A megismert valóság így újra összerakható: önnön törvénye, rendje s igényeink szerint átrendezett világban élhetünk csak. Nincs visszaút, előre hát a természethez! A megismerés izzó hőfokán 40