Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Rácz Olivér (1918) - Tükör

Sziget. Ifjúságunk távozó sziget. Magunk sem értjük, más hogy értse meg, hogy így, éveink hídján, szárny szegetten, mi megmaradtunk mégis mind a ketten, s mikor a holdfény lopva átoson az arcodon és át az arcomon, még egyre halljuk a holdsugáron át Solvejg dalát. Csoda. Csoda a tükör — tükröm a szemeden. Csoda az emlék, kaland s a szerelem. Szerelmünk, mint cseppkő a lágy setétben, még egyre változik, titokban, észrevétlen, oly nyugtalan s mégis oly álmatag, oly lüktető, mint kő a csepp alatt, oly alkotó, mint csepp a kő között: sír és remeg, de már örök. 204