Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Ozsvald Árpád (1932) - Margaréta

Margaréta A margaréta még felemelte fejét, amint átgázolt felette a tank, a lomha páncélos állat, aztán úgy maradt fekve, fűszálak kormos csonkjai között, kitárva hervadó szirmait a nap felé, mintha valami csodára várna. A halálban nem akart hinni még — alig egy perce bogarak zsongták körül, szirmait lepkék ölelték. Néztem némán a sápadt virágra, mely úgy feküdt, mint megholt árva lány, de futnom kellett, mert támadásra indultak tankjaink, s a lankás táj, a rét lassan elmaradt mögöttem. A dombtetőn megálltunk, pihenőt rendelt a parancsnok, s a katonák jóleső büszkeséggel nézték a rétbe vágott lánctalpak nyomát. 187