Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Zs. Nagy Lajos (1935) - Kórházi verssorok

Sugárzó vágyaink miatt a mindenség vacog. Sok sápadt, néma csillagon verejtékcsepp ragyog. III Akartad. Tudtad, mit jelent a zúgó vér, örvénylő ölelés, tavaszi harmatzivatar, májusi tűzcsóvavetés. Akartad. Kígyózó karod s a pogány mell fellángolt, énekelt. Szegény, félénk madárkaéned megverten lábadnál hevert. IV Akartam. Most, lám, vétkemért agyam szaggatja szét a kín, mert te már nem is vagy velem a gyötrelem hegycsúcsain. Téged tűhegynyi morfium dobott a csillagok fölé, s a gyilkos szülőfájdalom enyém maradt, a férfié . . . 167