Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Monoszlóy M. Dezső (1923) - Ég a gyertya, ég

Êg a gyertya, ég „Ég a gyertya, ég, el ne aludjék ..." Honnan jutott hirtelen eszembe, vagy inkább a számba, mint régi szaloncukrok hűs íze? Szétolvad lassan, míg játszom vele, s komor férfiotthonom betölti e gyermekhangra komponált zene. „El ne aludjék . . Ügy kapok utána, mint ahogy pislákoló fény után védőén nyúl a kéz, de megóvni mégis oly nehéz, kajánul, bohón elolvad a dal: „Aki lángot látni akar, mind leguggoljék! ..." Leguggolnék persze boldogan, hogy lássam a lángot, mely gyermeki szemembe világlott, de harminc éve növök már azóta, s merev gerinccel, füstlátó magasban csak most vettem észre, mily csalóka e naiv mélységet elvesztő okosság. 148