Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Gyurcsó István (1914) - Csendes elégia a hangos világban

s a szerelmes lány szemét a holdra veti, ahol már hirdeti a tudomány hírét egy kikötő, hol porban, kozmikus térben zászlót tűzött e teremtő időben az ember, ki túllátott kis apró világunk kötött határain, mikor utat nyitott, túl minden istenvarázson, hiten, dogmán, és porban, fényben, és birtokló fölénnyel a dombok nyűgét, nehezét szárnyalja túl. Apró buckákon ülök, dombok tetején, ámulva hiszem, vallom: miénk az élet. Mi, kommunisták nyitottunk kaput. Nézek, a dombok tetején nézek, messze nézek. 122