Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Hinnéd, hogy árnyék, pedig balta az, s egy éjen majd lecsap. (1939 és 1942 kőzött) Berkó Sándor Szomszédok Kassák Lajosnak Ablakomon át ódon templom falai merednek reám. Szinte a ráncokat is látom a kis kő-Jézus homlokán. Ketten élünk itt a magasban. Ő egy porladozó keresztről őrzi az idő suhanását, én a negyedik emeletről. Ó ég felé fordítja arcát, én a földi kínokra nézek. Lám, így vagyunk mi ketten: egyek, s népünk is egy van: a szegények. Azért neked jobb, súgom olykor, midőn az éj, mint lomha tó, ring. Két csillag gyúl ki homlokán, s könnyes szemével visszabólint. (1939) Berkó Sándor Nem vagy próféta A hitetlenség óráiból Nézz a tükörbe, te bolond, s valld be magadnak igaz hittel: mily szánalmas figura vagy, 100