Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

De a láng gyorsan ellobban s csak üszke marad. Úgy kuporgok itt, mint egy koldusasszony ki az erdőn szedett rőzse lángjai felett melengeti dermedt ujjait. De amint a tűz hamvad, azt se bánná, ha körülte az egész erdő kigyullad, s odaveszne maga is. (1939—1942 között) Szenes Eizsi Szabó Bélának Óh , Te szegény, kóbor csavargó, kinek a bőség asztaláról még jó időkben sem jutott kenyér, mint birod sorsodat? Akkor legalább szabad voltál, mint a madarak, s költők a költők között. De most aztán se kenyér, se szabadság, rab vagy mint jómagam. Az élet biztosan rég méreggé vált a szádban, s egy tart még, a gyűlölet; míg felemészted önmagad, mint önön lángjában a fáklya. (1939—1942 között) 98