Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

mint paraszt szomszédom, ki már rábízta magát istenre és kiálmodja belőle az augusztusi termést. Én is paraszt vagyok már itt Bogdányban, én is szeretem, ha megterem a búza, csak estére mindig oly szomorú vagyok, hogy így elmerülök az áthatlan sötétbe. 4 Mi már elmondtuk egymásnak, Bogdány emberei, hogy szeretjük egymást. Jól ide teremtünk. Boldogan és büszkén mondjuk: Minket ide hordott az élet, mi megálljuk itt a helyünk, és védjük magunkat meg az állatokat és növényeket a pusztító ellen, a hatalmas ellen, kit mert nem ismerünk, most templomot építünk neki, újat, pléhtetővel és magas toronnyal. Hiszen Bogdány jó falu, ó, itt is jó, vagy rossz hozzánk az élet, és szétárad minden a szabad mezőkre, mint korcsmás délután harmonikaszó. Most decemberben már pihenni jobb, most szakadjon már le a hó, a földet lenyűttük, a kedvünk is lenyűtt, és kész a templom, eljárunk hozzá unott vasárnap, és jó lesz, hogy halljuk a plébános zümmögő hangján: O adott havat, ő szórta szét az éjt, 47