Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Azon az éven néhányszor összejöttem egy kerékgyártóval aki kommunista könyveket olvasott és gyakran mondta hogy le a burzsoákkal milyen érdekes volt Volt egy szobalány szeretőm aszott lerongyolt nagyon szeretett engem és felajánlotta a havi százkorona bérét milyen nagyszerű fiú voltam milyen nagyszerű nő volt Egyszer kisfiúkoromban leültem a zongorához össze-vissza ütöttem a billentyűket és énekeltem hozzá így: ne sírjál Mancika hozok neked csokoládét és eljön az angyalka eljön az angyalka eljön Tegnap a kisfiam is leült a nagy zongorához ő is így játszott: ne sírjál Mancika csokoládé angyal Erről gondoltam milyen lesz a macska milyen a balalajka milyen a kerékgyártó micsoda szobalány micsoda kisfiú aki eljövendő őhozzá majd egyszer (192?) Mihályi Ödön Születésnapra A faliórák talán megbolondultak, végigsprintelnek mind a tizenkét órán, nekem már teljesen kifulladt a tüdőm — te talán tudod követni őket? Visszafelé még sokkal jobban szaladnak, úgy elfogyok, hogy plazma lesz belőlem, nagy úr az idő — úgy pofoz jobbra, úgy pofoz balra, ahogy akarja. Pedig én felfedeztem az időnkívüliséget, felfedeztem a magánjáró órát, ezért haragusznak rám a kronométerek és ezért vagyok még mindig huszonhat éves, holott ezer éve születtem. 44