Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

szemed és szájad tátja bús Igézet: oly hidegek a nők és oly megejtők, és furcsán öleli nyakuk a szőrme s finom kezükön hintáznak a muffok. Hátad mögött egy lomha autó puf fog, mintha zajával magányodra törne, mit csöndben cipelsz magaddal ez esten, ösmert arcot is kémlelsz sután, resten, mert novemberbe botiasz e zord sétán és arra gondolsz: halált hoz ez éj tán, lám: fönn a szélnek sincs már fázni kedve s meleg kéménybe hálni megy sietve. (1928) Szabó Béla Tán csak szentnek? Bár arcodat sosem láttam, s hangodat sosem hallottam, s így fogalmam sem volt, hogy ki vagy. Mégis bizalommal, fordultam Hozzád, mert fájdalmaimat, mint minden embernek, valakinek el kellett panaszolnom. De ma délután, mikor a kettőnk közti viszonyunkon gondolkoztam, ajkaimra fagyott a szó, mert eszembe jutott, tán nem is embernek, tán csak szentnek küldtél engem ide, 42