Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Életrajzi jegyzetek

majd újból Pannonhalmán. 1953-ban koholt vádak alapján letartóztatták, s csak három évvel később rehabilitálták. Ezt követően öt évig az óbudai plébánia lelkipásztora, majd visszament Pannonhalmára, s ott élt 1978. november 9-én bekövetkezett haláláig. Néhány kötete több kiadást is megért, verseit számos idegen nyelvre lefordították, többek között hollandra, franciára, angolra, németre, olaszra, románra, szlovákra; önálló kötete jelent meg németül, franciául (ez utóbbi Paul Valéry fordításában). Verseskötetei: Hajnali harangszó (Ungvár, 1923); Rabszolgákénekelnek (Berlin, 1925); Vigasztaló (Berlin, 1927); Az ember és az árnyéka (Kassa, 1930); Üveglegenda (Budapest, 1931); Bolond Istók bábszínháza (verses mese, Budapest, 1931); Legyen világosság! (Budapest, 1933); Válogatott költeményei (Budapest, 1934); Megdicsőülés (válogatott versek, Budapest, 1935); Fehéren és kéken (Budapest, 1937); Élőket nézek! (Budapest, 1938);Forgószínpad (Budapest, 1940); Összes versei (Budapest, 1941); Anya kell! (versek, Budapest, 1943); Válogatott költeményei (Buenos Aires, 1953); A kirándulás elmaradt (válogatott versek, Köln, 1958); Vadócba rózsát oltok — I graft roses on englantines (Toronto, 1968); Bolond Istókbábszínháza — Forgószínpad (válogatott versek, Astor Park Fia, 1969); Aranygyapjú (válogatott versek, Buffalo—Budapest, 1971); Vissza a csendbe! (Cleveland, 1976); Üzenet (válogatott versek, Budapest, 1982). ÁSGÚTHY ERZSÉBET 1895. szeptember 9-én született Eperjesen. Iskoláit, illetve a tanítóképzőt szülővárosában végezte, s ott élt 1984. január 25-én bekövetkezett haláláig. Első versei a húszas évek végén jelentek meg, ez idő tájt a Prágai Magyar Hírlap, 1939 és 1945 között pedig a pozsonyi magyar lapok (Esti Újság, majd a Magyar Hírlap) munkatársa. Simor Miklóssal közösen írt, Gázmérgezés a Domb utcában című színművét 1938-ban a Debreceni Nemzeti Színház mutatta be, de játszották a Budapesti Városi Színházban is. Több színműve maradt kéziratban, ezek közül az egyik, a Hajnalodik 1942-ben egy pályázaton díjat is nyert. A második világháború után írói pályája derékba tört, új verset, novellát csak elvétve írt, s publikálni is csak szórványosa publikált. Verseskötetei: Most én táncolok a kötélen... (Budapest, 1938); Ne kérdezd... (Eperjes, 1941). További munkái: Sohasem volt anyám (elbeszélés, Pozsony, 1941); Szerelem anagy fejedelem árnyékában (részlet a Francis346