Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Barak László Hazakép Egyre többször riaszt fel a csend. Úgy teszel hát, mintha másvalaki lennél: egy távoli haza lakója. Am hogy ez a képtelennek látszó helyzet majd valahogy azonosságot teremt abban a hazában: odabent, egyre valószínűtlenebb. A papír fölé hajolsz hát, gondolván, hogy megrezdül esetleg a víz egy kútban... Az igazságot keresed feldúltan a szépség helyett. Persze a szépség okán, amely kinek hogyan: boldog borjúhúsevés, egy tenyér rajzolata, tavaszéji fűzfasóhaj, megcsillanó nyál egy gyermek fogsorán... És mindannyiszor rájössz, hogy másként kéne élned, hogy a szépséghez nem a megtalálni vélt igazság vezet. Sőt, önmagad, ami az igazság, ami a gyönyörben fogant s kínban ég el, ami vesztében a megtestesült gyűlölet, a legkevésbé... Hazátlan vagy hát egy létező hazában. Hazádban, 334