Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989
Új Atlantisz 1945-1989
félig faragott kőtömb suta faoszlop bálvány egy-egy lehetséges életmű elnagyolt körvonala ha látható gonosz idő szakadt ránk jó erőink szétforgácsolódtak a hiábavalóságok erdejében mennyi terv szándék elhatározás bomlott semmivé kik úgy indultunk hogy a mindenséget újjászövegezzük állunk a vénség küszöbén magányunk előtt kopog a megválaszolhatatlan (1987) Tóth László Úgy néznének ránk Csiki Lászlónak, határtalan barátsággal jöttünk külhonból mind a ketten egyenes derékkal térdre esten peckes léptekkel csúszva porban hontalanul mennyben pokolban házunk ágyunk immár ideköt minket de hogy szakíthatnánk el onnan idegeinket ami innen külhonnak látszik míg ott voltunk ez volt külhon ez a másik hol befejeznünk is nekünk kell amit még odaát kezdtünk el tollúnkon ajkunkon elégia terem s óda hol otthon voltunk egykor járunk csak látogatóba s ha az egész nem kerülne sokba átruccanhatnánk együtt is Pozsonyba illetve nem is oda Bratislavába hol megihatnánk barátaimmal egy-két pohárka italt valahol s ők az ott maradottak 318
