Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

a külvárost. Csak így lehet, csak így, így lehet. Egy látogatás emléke Emlék volt, nem álom. Továbbképző múlt. Az út minden köve egy-egy emlékdarab, a jövő képe körül a foglalat az emlék minden ecsetvonás, minden mozdulat egy-egy emlék köré kristályosodó szabályos, szabad alakzat. Bővizű kút a múltad Európa csendes fenegyereke, lebegj még soká felettünk, s járj a vízen száraz lábbal, ha egyszer így tanultad. 1983. március 28-án. Koncsol László A zárt jelen Kisded csapat a fénylő mag körül Ahol kigyúlt ott ő dereng a lélek s a szétfutok a körbe visszatérnek Terében volt van lesz egybevegyül Előborong az égó'most mögül a volt s a lesz — a szögletek az élek a holtsötét a nem-volt és a végzet s gyomron velőn vigyorgó démon ül Majd elmerül a már-nem és a még-nem távol a magtól messze túl a fényen szemük s hangjuk — mint egy-egy éji tárgy és csak a most dereng a tompa képben a pille lángban ő remeg csak ébren a zárt jelen a pillanat a vágy (1984) 282